DiusJelly KiraHannusNita :)

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

CSS kód

.
.
.
.
.

***********************************************

Keletkezett: 2012.07.20.
Írta: Hikari-Chan

***********************************************
Először is a magyarázatok:

Egy helyszín nevét jelölöm így
A szereplő magában beszél
~A szereplő suttog

Év,idő múlások
-Párbeszédek

***********************************************

Tokió, Reggel 7:45

Ma igazán fel voltam pörögve. Ma megyünk osztály kirándulásra! :)  3 teljes napot fogunk eltölteni egy
tengerparti nyaralóban. Persze több ház is lesz egymás mellet és ezek nagyok, szóval el fogunk férni. Reménykedtem, hogy nem Kanonnal kerülök egy szobába. De várjunk csak! Még el sem indultunk. X')

-Hé, Kanade! Jó reggelt! - köszön Hiroto.

-Á, Hiroto, jó reggelt! - köszönök vissza.


-Figyelj, a buszon nem akarsz mellém ülni...? - kérdezi kissé zavarosan.

-H-HOGY ÉN?? - ilyedek meg.

-Igen te, idióta. - nyújtja a nyelvét.

-Hékás! - nevetek. -Amúgy szívesen ülök.

-Gyerekek, indul a busz! - szólt a tanárnő.


Nagy nehezen mindenki felszállt és megtalálta a helyét. Mondjuk egy kicsit zavarban voltam, hogy pont
Hiroto mellé kellet ülnöm. De végül is, ő kért meg... Hülye leszek nemet mondani... ^^" A busz elindult.Mindenki egy csomót fotózott. Én és Hiroto egy szót sem szóltunk egymáshoz az úton. De ugyebár a buszon egy ülés két felé van választva, és a közepén mindkét oldalon el van választva egy karral. Nos feltettem a karra a kezemet, de Hiroto is felrakta és magyarán megérintettük egymást. Mindketten elvörösödtünk. Én gyorsan kinéztem az ablakon, mikor megláttam a tengert.

-Wá, a tenger! - mondom csodálkozva.

-Gyönyörű egy látvány. - mondja Hiroto.


Ezután már addig mire odaértünk folyamatosan beszélgettünk, nevedgéltünk. Jól szórakoztunk, elismerem.

-Megérkeztünk! - szól a tanárnő.

Mindenki gyorsan akart leszállni a buszról. A nagy tömegbe jól elkavarodtam... Ekkor valaki megfogta a kezemmet
és kihúzott. Természetesen Hiroto volt az.

-Köszi. - köszönöm meg.

Ekkor Hinata szó szerint rám esik.

-Jaj, bocsáss meg Kanade! - hajolgat meg előttem.

-Semmi baj. - rázom a kezemet.


Ekkor Akane egy röplabdát dobott a fejemre. Ez is csak velem történik meg. x')

-Sajnálom Kanade, csak fel vagyok pörögve! - mondja ultra boldogan.

-No problem! - szólok vissza.

Mindenki sietett be a házikókba. Az ajtó mellé ki voltak írva a szobák. Gyorsan oda szaladtam, hogy kivel
fogok egy szobába kerülni. NA NE!!! O.O KANONNAL LESZEK EGY SZOBÁBAN, HIROTO MEG A SZOMSZÉDBAN LESZ?? O.o

-Kanade, veled leszek egy szobában. - mondja Kanon.

-De hisz mi utáljuk egymást nem!!? - pánikolok.

-Figyelj, most az egyszer ássuk el a csatabárdot. - mondja barátságosan.

-Kanon... - mondom.

-Na, gyere barátnőm pakoljunk el! - karolja át a kezemet és behúz.


Hiroto a fejét fogja.

-Mi a baj Hiroto? - kérdezi az egyik fiú.

-Szerintem lázas vagyok.... - mondja.

-Miért? - kérdezi a fiú.

-Mert Kanon barátnőjének szólított Kanadet. - fogja még mindig a fejét.


A lakáshoz vissza térve, gyönyörű volt. Egy szép csillár, matricák a falon, LCD TV, WII játékok...
Igen, elég sok mindent megismertem a földi életem során. Egy eléggé mozgalmas tengerpart volt, mivel
ahogy kinéztünk rengetegen szörföztek és még rengeteg bár is volt. De estére minden lenyugszik, remélhetőleg... Kipakoltuk a ruháinkat. Kanon megfogta a fürdőruháját és nézegette magát a tükörben. Én leváltottam a ruhámat, fürdőruhára és hútam egy sálat az oldalamra és kimentem a tengerparta, gondoltam ha van jégkása inni fogok egyet.

-Kanade! - kiabál Akane.

-Ó, Akane, Hinata! - nézek hátra.

-Kivel kerültél egy szobába? - kérdezi oda futva Hinata.

-Kanonnal... - nézem a földet.

-Én hála jóégnek Hinatával kerültem egy szobába. - mosolyog Akane.

-Éppen jégkását indultam venni, jöttök velem? - kérdezem.

-Igen! - mondja boldogan a két lány.


Elmentünk jégkását venni. Én és Akane epreset vettünk, Hinata pedig narancsosat. Nagyon finom volt.

-Ez finom volt! - mondja elégedetten Hinata.

-Lányok, jöttök strand labdázni? - kérdezi Akane.


Bólintunk. Ekkor csapatokba vergődünk. Én, Akane és Hinata, ~ Kanon, Aya és Mayu. Akane minden lövést eltalál, mi
Hinatával pedig hol össze ütközünk, hol félre lőjjük a labdát, de azért mi is ügyesen lövünk. A végén pedig mi nyertünk. Olyannyira örültem, hogy valakibe beleütköztem hátra tolatásomba, de az a valaki megfogta a vállamat, hogy ne essek el. persze, hogy Hiroto volt, ki más lenne? :D

-H-Hiroto mit csinálsz itt?? - kérdezem zavarodottan.

-Csak lejöttünk a partra. - válaszolja.

-Hé, Hiroto! Gyere már ide! - kiabálja neki az egyik fiú.

-Megyek! - kiabálja vissza. -Szia!


Még mindig vörösen állok ott egy helyben. Ekkor megrázom a fejemet.

-Kanade tudsz segíteni? - kérdezi Kanon.

-Persze! - bólintok.


Ekkor vissza megyünk a nyaralóba.

-Mi? Te tényleg nem Hirotoba vagy szerelmes? Akkor miért lógsz folyton rajta? - kérdezem tőle.

-Hát, izé... Nem belé vagyok szerelmes, hanem az egyik barátjába... Csak azért lógok rajta mert imádlak idegesíteni. - mondja pirulva.


-Ez kész, azért lóg Hiroton, mert imád engem idegesíteni?! - mondom magamban.

-Szóval segítsek neked szerelmet vallani? - kérdezem tőle.

-Igen, kérlek szépen. - mondja.

-Tényleg teljesen más vagy Kanon. Félre ismertelek. - mosolygok.

-Én is téged. - mosolyog vissza.

-Akkor, valld be neki ma, hogy szereted! Például naplementekor! - kacsintok.

-Ez remek ötlet! De leszünk barátnők és elássuk örökre a csatabárdot? - kérdezi zavarodottan.

-Persze, hogy lehetünk! - fogom meg a kezét.

-Köszönöm, Kanade! - mondja könnyező szemekkel.


-Valahogy, tényleg félre ismertem Kanont... Valójában, egy nagyon kedves és megértő lány... - gondolom magamban.

Délt ütött az óra. Egy futártól rendeltünk ebédet.

-Ti mit ennétek szívesebben? - kérdezi Hiroto.

-Hmmm... nem is tudom... - mondja Kanon.

-Én biztosan gyümölcs salátát szeretnék. - mosolygok.

-Remek ötlet! Akkor én is azt kérek! - mosolyog Kanon.


Ekkor elkezdek egy kicsit kuncogni. Hiroto az asztalba veri a fejét.

-Ööö... Hiroto jól vagy? - kérdezi az egyik fiú.

~Kanon, ugye az akibe szerelmes vagy? - súgom a fülébe, eltakarva a számat a kezemmel.

~Igen.- súgja vissza.

-Figyelj Eric! - szól fel Kanon zavarodottan.

-Mi a baj Kanon? - kérdezi tőle.

-Nos... én... ööö... lejönnél naplementekor a tengerparta, mert mondani szeretnék valamit! - mondja vörösen Kanon.

-Lemehetek, nem lesz éppen semmi dolgom... - válaszolja Eric.


Kanon elmosolyodik és én megint kuncogásba kezdek.

-Mondd csak Kanade, -ránézek Hirotora és megilyedek az arc kifejezésétől- milyen vegyszert adott neked Kanon? - kérdezi.

-Semmilyet Hiroto! Mi már barátok vagyunk! - kacsint Kanon.


Hiroto megfogja a fejét és elájul.

-Haver, jól vagy? - kérdezi Eric.

-Kanade és Kanon barátok... - mondja szem forgatva és megrémülten.


Mi Kanonnal csak csodálkozunk.

-Valójában félre ismertük egymást. - mondom.

-Megbocsájtó vagy Kanade. Éppen ezt szeretem egy emberben annyira. - mondja Hiroto feltápászkodva.


Nyelek egyet és elvörösödök.

-Áháá!! - mondja Kanon és kihúz az ajtón.

-Úgy látom nem csak nekem kell szerelmet vallanom! - húzza a szemöldökét Kanon.

-Na nem!!! Én nem fogok szerelmet vallani senkinek! - mentegetőzök.

-De miért nem? - kérdezi kíváncsian Kanon.

-Tudod az... - hajtom le a fejemet-


Ekkor valami bevillan a fejemben. Ha elmondom neki, akkor eltűnök... Nem, még nem akarok... Élni akarok!

-Sajnálom, most mennem kell! - és elfutok.

-Kanade! - kiabál utánam Kanon de már hiába.


Telnek az idők, meghozzák az ebédünket. Mindenki jót nevet még én is. Megismertem még egy csomó embert
aminek persze nagyon örültem, hisz csak jót teszek magamnak. El is felejtettem amit a folyosón beszéltünk Kanonnal... Valahogy nem izgat, ha Hiroto sosem jöhet rá, hogy én valójában ki vagyok... Az ebéd után Hiroto elment fogat mosni. Én nem hallottam, hogy elment, mert a többiekkel végtelenül jól elszórakoztunk. Sőt, Eric vette először észre, hogy Hiroto eltűnt.


-Hé, gyerekek! Hol van Hiroto? - kérdezi Eric.

-Fenébe, már megint nem tudtam semmit mondani, kinek a tanácsát kéne még megfogadnom? Most meg Kanon is akadályoz,
talán ezt előre tudta, hogy ma akarom megtenni a végső lépést? Istenem... - mondja magában Hiroto.

-Végül is, addig a jó amíg Kanade nem tud semmit. - mondja.

-Hé, Hiroto itt vagy? - kérdezem benyitva.


Hiroto annyira megilyed, hogy Kanade meghallotta, hogy beszélt, hogy a nagy szédelgésben a falhoz szorította a szegény lányt.

-Kanade, te meg mit keresel itt? - kérdezi ilyedten Hiroto.

-Hát ugyan mit? Téged kereslek, mert szótlanul eltűntél! - mondom a hangomat felemelve.

-Amúgy, légyszíves engedj el! - mondom félősen.

-Izéé... bocsi.... - vakarja a fejét.


-Mi a baj amúgy? Egész nap furcsa vagy... - mondom aggódóan.

Hiroto rámnéz, elpirul és kiviharzik.

-Vajon, mi történt vele? - kérdezem magamban.

Ekkor a nyaraló oldalát szó szerint betörték. Már megint Wolfurun és a Rémálmok Szörnye! Mi a fenét akarnak még
kirándulás idejében is!!? Ekkor kifutok, jön Hinata is és Akane is. Eric álmát elrabolta, Kanon és Hiroto pedig elájultak.

-Lányok! - mondom az átalakító ezközt felemelve.

A lányok bólintanak.

-Álom Védelmező, Átalakulás!

-Az álmok hercegnője, Cinderella!



-A titkok hercegnője, Rapunzel!



-Az emlékek hercegnője, Snow White!



-A ragyogó jövő álmai, mindenki szívében ott vannak! Wolfurun az álmok nevében megbüntetünk! - mondjuk egyszerre.

-Rémálmok szörnye! - ordítja Wolfurun.


Össze vissza ugálunk és ütjük a szörnyet, néha mi is a földre kerülünk, de egyszer megfogom Rapunzel kezét, és...

-Ragyogó, ragyogó fényesség!

-Csoda Pálca!

-Fantasztikus Pálca!

-Gyere elő, Ezüst Kristály!

-Gyere elő, Rubint Kristály!

-Álom Gyógyító Eszkaláció! - ordítjuk.

A szörny megsemmisül, Eric álmai visszatérnek, Wolfurun eltűnik.


~Naplemente~

-Kanon, mit szerettél volna mondani? - kérdezi Eric.

-Csak azt, hogy szeretlek... -Kanon elkezd sírni- Régebben is elszerettem volna mondani, de nem volt alkalmam. - válaszolja Kanon.


Ekkor Eric átöleli Kanont, Kanon is Ericet.

-Én is szeretlek, Kanon. - kapja a választ a fiútól.

Ekkor megcsókolják egymást. Mi Hirotoval messzi végig néztük az egészet. Egészen beesteledett. Megint kint ültünk.

-Kanonnak szerencsés ez a kirándulás, nem de? - kérdezi Hiroto.

-Remélem, egyszer én is ilyen boldog lehetek valakivel. - mondom elpirulva.


Ekkor megfogjuk egymás kezét, és mélyen egymás szemébe nézünk. Közelebb hajolunk egymáshoz, behunyjuk a szemünket,
és elcsattan egy csók. Végre!! :DD

~Az álmok folytatódnak...

Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Kincskereső kaland